A dohányzás az esetek többségében nem csak egy rossz szokás, hanem valódi függőség. A dohányos annak ellenére gyújt rá napjában többször is, hogy mindeközben tisztában van azokkal a kockázatokkal, amelynek kiteszi az egészségét. A dohányzás káros szokását sok esetben akkor is folytatja, amikor a rizikó már nem csak elméleti tudás, hanem magán is tapasztalja az olyan megváltozott egészségi állapotokat, mint a reggeli köhögés, az esetenként rátörő nehézlégzés, az egyre sűrűbben előforduló felső légúti megbetegedések vagy az erek szűkülése következtében megjelenő végtagzsibbadás.
Általánosságban függőnek azt az embert nevezhetjük, aki az ismert (vagy akár tapasztalt) káros következmények ellenére ismételten használ egyes szereket vagy folytat bizonyos viselkedést. A legtöbb függőség az idő előrehaladtával jellemzően egyre súlyosbodik és látványosan rombolja a függő életének több területét is. Az alkoholista például nem csak a saját testét pusztítja, a viselkedése kihat a munkájára, a családi-baráti kapcsolataira is. A megszállott szerencsejátékos játékszenvedélye szintén rányomja a bélyegét a társas kapcsolataira, egzisztenciájára, pénzügyi problémái és az esetleges eladósodás számtalan konfliktust generálnak, ami elmagányosodáshoz vezethet.
Habár napjainkra a dohányzás megítélése sokat alakult, a nikotinfüggőség jellemzően elfogadottabb más szenvedélybetegségekhez képest, társas helyzetekben általában még mindig bocsánatos bűnnek számít, ha valaki rágyújt. Míg más függőségben szenvedők – alkoholisták, gyógyszerfüggők, szerencsejátékosok vagy éppen drogfüggők – már hamar azt tapasztalják, hogy az életük fokozatosan elkezd leépülni, hozzátartozóik, barátaik megkondítják a vészharangot a szenvedélybetegségükkel kapcsolatban, netán hátat fordítanak nekik, addig a „csak” nikotinfüggők nem találkoznak ilyen határozott jelzésekkel, intervencióval. Lehetnek szuper dolgozók, példás családapák vagy családanyák, jó barátok, akár sporttársak is, akik az életük megannyi feladatát megfelelően el tudják látni. A káros szenvedélyükből adódó konfliktusaik általában a leszokásra való nógatásban merülnek ki, vagy a dohánytermékekre elköltött pénzzel, kellemetlen szaggal összefüggő vitákban.
A dohányzás káros hatásai más függőségekkel szemben évek vagy akár évtizedek alatt mutatkoznak meg, és elsősorban a dohányzó szervezetére, illetve – a passzív dohányzás miatti kitettség által – a környezete egészségére hatnak ki. Habár a kezdő dohányos is érezhet már néhány testi következményt, az igazi romlás általában később mutatkozik meg – ezért is nevezik egyesek a „lopakodó gyilkosnak”.
A nikotinfüggő habár tudja, hogy ártalmas rágyújtani, mégis folytatja ezt a káros szokását, bízva abban, hogy őt talán elkerülik a súlyos következmények. Egyesek azzal nyugtatják magukat, hogy még azelőtt leteszik majd a cigarettát, hogy problémák jelentkeznének. Pedig a belélegzett füstben lévő káros anyagok – nikotin, hidrogén-cianid, formaldehid, benzol, ammónia stb. – minden alkalommal hatással vannak a testre, és különféle maradandó vagy lassan múló változásokat okoznak, például elvonják a C-vitamint, szűkítik az ereket, felhalmozódnak a tüdő egyes részeiben. Idővel a különféle dohányzással összefüggő betegségek is megjelennek, amelyek szerencsés esetben kezelhetők vagy gyógyszerrel szinten tarthatók, rosszabb esetben halálhoz vagy egész életre fogyatékosságot okozó betegségekhez vezetnek.
Amikor a dohányos megtapasztalja a nikotin elvonási tüneteit, akkor tudatosíthatja magában igazán, hogy mivel is áll szemben. A nikotin ugyanis egyszerre alakít ki fizikai (testi) és lelki függőséget.
A nikotin enyhe stimuláns, ami élénkséget okozhat, ahogy az agy egyes idegsejtjeihez kapcsolódik. Amikor a nikotin hatása megszűnik, az adott idegsejtek „elfáradnak”, ezzel a dohányos nyomottabb állapotba kerül, és már nyúlna is az újabb cigarettáért (általában 30–120 perccel az előző rágyújtás után), hogy újra aktívabbá tegye önmagát. A dohányosok idegrendszere a dohányzástól megváltozik: akkor működik optimálisan, ha megvan a rendszeres adag nikotin. Ráadásul előfordul, hogy a hozzászokás miatt egyre több nikotin kell bevinniük, hogy ugyanazt a hatást válthassák ki. A nikotin bevitelén túl a kapcsolódó „rituálékhoz” is ragaszkodhat a dohányos, ilyen lehet a rágyújtás aktusa, a kollégákkal, barátokkal közös dohányzás hangulata, a reggeli kávé mellé elszívott cigaretta nyugalma.
A dohányzás abbahagyása testi és lelki tünettel is járhat – ezeket nevezzük elvonási tüneteknek. A testi tünetek közé tartozhat az éhség megnövekedése, testi feszültségek kialakulása, csökkent szívműködés, fejfájás, esetleg emésztési zavarok jelentkezése. A lelki tünetek közé az ingerlékenység, indulatosság, szorongás, nyugtalanság, türelmetlenség, koncentrációs zavarok, alvászavarok tartoznak. Ha leteszed a cigit, előfordulhat, hogy ezek valamelyikét megtapasztalod. Az elvonási tünetek a dohányzás teljes elhagyását követően néhány órával jelentkezhetnek és pár nappal később tetőznek. Idővel azonban (ez lehet néhány hét és hónap is) elmúlnak.
Te is többször is elhatároztad már, hogy kevesebbet fogsz dohányozni, vagy teljesen le fogsz szokni? Az, hogy most ezeket a sorokat olvasod, azt jelenti, hogy ezt a tervet még nem tudtad megvalósítani, vagyis a kontroll már nem a te kezedben van. Ha az előzőek olvasása közben magadra ismertél, arra utal, hogy nikotinfüggő vagy. A jó hír az, hogy te is élhetsz egészséges életet! Tudd, hogy akkor teszed a legjobbat magaddal, ha minél előbb elhatározod, hogy leszoksz a dohányzásról. Leszokni bármely életkorban érdemesebb, mint folytatni a dohányzást.
A leszokásra fontos mentálisan felkészülni, hiszen a leállásnak csak egy kis része az, hogy nem gyújtasz rá, a fő kihívást az jelenti, hogy elboldogulj a sóvárgással, a nehéz érzésekkel és eltérj a megszokott rutinoktól.
A siker érdekében hasznos, ha készítesz egy – akár írásos – tervet, hogy miként vészeled majd át az elvonási tünetek heteit. A terv fontos része lehet, hogy tudatosítod, miért (milyen okok miatt és milyen célok érdekében) szoksz le a dohányzásról. A motiváció tudatosítása később, nehezebb helyzetekben is segít, hogy fönn tudd tartani a nikotin-absztinenciát. Tervezd meg azt is, hogy igénybe veszed-e bármilyen szakember, intézmény vagy közösség támogatását. Az interneten számos terápiás vagy konzultációs lehetőséget találhatsz. Megfontolandó az is, hogy nikotinpótló terápiát alkalmazz, például nikotinos tapaszt vagy rágógumit.
Eredményesebb lehetsz a leszokásban, ha nemcsak a dohányzást hagyod el az életedből, hanem életmódot is váltasz. A feszültségeket érdemes sporttal, mozgással levezetni, betartva a fokozatosság elvét. A dohányzás után maradt űrt más olyan tevékenységekkel is kitöltheted, amelyek feltöltenek, támogatnak a mindennapokban, mint a természetjárás, kertészkedés. Nagyon fontos a támogató környezet is. A környezetedben lévő dohányzó és a nem dohányzó emberekkel, a pároddal, kollégáiddal egyaránt megbeszélheted, hogyan támogathatnak a leszokásban.
Ha mindezeket átgondoltad, már csak egyetlen fontos elem hiányzik: tervezd meg, hogy melyik lesz az a nap, amikor elindulsz a leszokás útján. Lehetőség szerint minél előbb, ez ne legyen olyan, mint a fogyókúra: ne holnap kezdődjön!
