Segítség hozzátartozók számára

A hozzátartozók, családtagok számára nem könnyű azzal a helyzettel szembesülni, hogy valamelyik családtaguknak problémája van a szerencsejátékkal, esetleg már súlyos függőség alakult ki nála. Bemutatunk néhány árulkodó jelet, ami segíthet beazonosítani a szerencsejáték problémákkal küzdő rokonunkat.

  • A játékos egyre többet, vagy az anyagi lehetőségeihez képest mérve túl sokat költ szerencsejátékra.
  • Többször feszült, rosszkedvű, indokolatlan alvászavarral küzd.
  • Ha szóba kerül a szerencsejáték és a függőség, igyekszik bagatellizálni a helyzetet, vagy határozottan tagadja az állapotát, netán igyekszik hamar lezárni a témát.
  • A szabadidős elfoglaltságai teljesen lecsökkennek, megszűnnek, nehéz vele közös programot tervezni.
  • Titkolózik a szerencsejátékban való részvételével és költéseivel kapcsolatban.
  • Elkölti minden pénzét, adósságot halmoz fel, kölcsönkér szerencsejátékban való részvételhez vagy abból eredő adósság rendezéséhez.

Mit tehetünk hozzátartozóként?

Akárcsak a játékosnak, a hozzátartozónak is szembesülnie kell a probléma súlyosságával és le kell győznie azt az erős szégyenérzetet, amely minden függőség esetén nemcsak a személyt, de a családját is sújtja ilyen esetekben. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő segítséget kapjon a játékos. Fontos, hogy a játékos érezze, hogy még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is van kiút és a család támogatja ebben a folyamatban.

Mi az, amit NE tegyünk?

  • Ne gyakoroljunk túlzott nyomást a játékosra!
  • Ne legyünk türelmetlenek!
  • Ne várjunk el tőle túlzottan gyors fejlődést!
  • Ne ellenőrizgessük folyton!
  • Ne gátoljuk túl erőszakos eszközökkel a szerencsejátékot!
  • Ne beszéljünk vele indulatosan, vagy fenyegetően!
  • Ne akarjuk állandóan megmenteni és vállalni helyette a felelősséget (például lehetőleg ne mi fizessük ki az adósságait)!

A változás csak akkor lehet tartós, ha az az érintett problémás játékos belső elhatározása alapján történik, a hozzátartozó személy által kifejtett külső nyomás hatására a probléma csak rövidtávon fog enyhülni és valószínűleg hamarosan visszatér. Tudatosítani kell magunkban és a játékosban is, hogy nem ő az első, és nem is az utolsó problémákkal küzdő szerencsejátékos és a titkolózás, szégyenkezés nem megoldás.

Akkor mégis MIT tegyünk?

  • Nyugodt, empatikus hangnemben szólítsuk meg a játékost!
  • Tárgyilagosan beszéljünk a problémáról!
  • Csökkentsük a saját és a játékos szégyenérzetét!
  • Hagyjuk szembesülni a következményekkel!
  • Ismertessük meg a segítségnyújtás formáival!
  • Támogassuk a játékosvédelmi eszközök igénybevétele során!

A túlzottan fenyegető fellépés, érzelmi zsarolás helyett tárgyilagosan kell szembesíteni azzal, hogy ténylegesen mennyit költött, mire lehetett volna azt fordítani, illetve ez hosszú távon mit okozhat. Támogatni kell a játékost abban, hogy ő maga ismerje fel a problémáját és önállóan jusson el oda, hogy valóban akarja a változást.

Bővebb információkért javasoljuk az alábbi tájékoztató megtekintését:

 

http://www.opai-addikt.hu/files/tanacsado-uzet-szerencsejatekosok-hozzatartozoi-szamara.pdf

Javasoljuk a szenvedélybetegek, függők segítését végző egészségügyi intézményekhez, kezelő szervezetekhez és szakemberekhez való fordulást, nemcsak problémás játékosként, hanem annak hozzátartozójaként, családtagként is, amely szervezetek listája az alábbi linken érhető el:

https://sztfh.hu/tevekenysegek/szerencsejatek-felugyelet/jatekosvedelem/jatekfuggoseggel-foglalkozo-szervezetek/